Bárhogy is játszott bármelyik csapat, azért a vége előtt 4 perccel még 2-2 volt az állás.... de ezt is meg lehet magyarázni mindkét fél részéről, úgy ahogy bármit..

Szia Tamás!

Köszönöm a precíz magyarázatot! Bár, végzettségem alapján pedagógus vagyok és pontosan magyar nyelvet volt szerencsém oktatni a főiskola elvégzése után pár évig. Másoddiplomásként a miskolci Közgázra is volt szerencsém járni, így a valószínűségszámításhoz (bár, utáltam mindig) is konyítok valamicskét. Sajnos, ezt a sportot nem igazán érdeklik ezek a tudományok. 

Távol álljon tőlem, hogy megbántsalak benneteket! Csak a tényeket írtam le, ami néha fájó. Volt szerencsém 5-6 évet játszanom az Ecuador csapatában, így van képem arról, hogy milyen az, mikor 100%-os odaadással játszik a csapat. Hidd el, ez messze állt attól. 

Abban viszont igazat adok Neked, hogy képesek lehettek a fejlődésre és tényleg szimpatikus, hogy ennyit tesztek ezért. 

Sok sikert hozzá!

Üdv Soccer!

Sok igazság van abban, amit írtál, tisztában vagyunk a realitással, de szerintem egy csapat egyetlen osztályban sem tűzhet ki maga elé olyan célt, hogy 12 csapat ellen ússza meg minél kisebb arányú vereséggel, 3 csapatot meg győzzön le. Ez még a bentmaradáshoz is kevés. Minden meccsen győzelmi szándékkal kell pályára lépni, még akkor is ha erősebb ellenféllel játszik a csapat. A vereség semmilyen körülmények közt, senki ellen sem elfogadható, maximum elmondhatjuk, hogy ha minden tőlünk telhetőt megtettünk, akkor tiszta lehet a lelkiismeretünk. Nekünk nagy élmény, hogy immár a 2. évben a legjobbak közt szerepelhetünk, amiért a pályán küzdöttünk meg a 2. osztályban (nem pedig csak idecsöppentünk, mint egyesek) és a vereségek ellenére is inkább játszunk itt, mint más osztályban, mert ez a kíhivás (ahogy delfin is írta).

Továbbra is küzdeni, csípni, harapni fogunk mindenki ellen a győzelemért, persze igyekszünk játékban is fejlődni. Előbbi már megy, de az utóbbiban is látok folyamatot, hiszen az idén szerintem már nem fogunk 10 gólokat kapni senkitől sem (tavaly többször is belefutottunk), sőt mi is több gólt fogunk szerezni. Ennek eredményeként szoros meccseket játszhatunk a nálunk erősebbekkel is és az ilyen 1-2 gólos különbségű meccsekben az is benne lehet majd, hogy a magunk javára fordítjuk. Szerintem ez lehet a reális cél.

Egyébként a meccs után a sporinál való jegyzőkönyv lezárás során az Ecuador képviselője (azt hiszem Bencsik volt) szó szerint az alábbi szavakkal elismerte nekem, hogy "ti nagyon haraptatok, pedig mi rendesen játszottunk." Ezen a ponton tehát megdől azon állításod miszerint "Annyit adtak ki, ami elegendő volt a győzelemhez. Akkor fociztak, mikor szükség volt rá."

Szerintem nem ez a fórum az, ahol a szavak jelentéséről és a mondatokban való kohéziójáról, a mondatok tartalmáról és értelméről bárkinek is kiselőadást kellene tartani, de úgy látom mégiscsak meg kell tenni: a "záros határidős" mondatban és a "bárki ellen való győzelmes" mondatban is található egy feltétel, ami azért ne kerülje el a figyelmet.

A feltételes mondatok mellékmondatait általában a „ha” szócskával vezetik be, vagyis a mellékmondat tartalma fogja meghatározni azt a körülményt, vagyis feltételt, amitől a főmondatban kifejezett esemény megvalósulása függ. Szemantikailag a feltétel lehetséges vagy lehetetlen.

"ha az ENP ezt a fegyelmezett, okos játékát - mely a védekezés után támadásban is kezd megnyílvánulni - állandósítani tudja, akkor nem csak 6-8 csapat ellen lehet győzelmi esélye, hanem ahogy a mostani példa is mutatja: bárki ellen!" - ez egy lehetséges feltételt - azaz nem teljes bizonyosságot - tartalmazó mondat.

"Ha megnézzük az egymás elleni mérkőzések időrendi eredményeinek folyamatát, akkor feltehető"Ez szintén lehetséges feltétellel kezdődő mondat (ráadásul kettővel), amely nem tartalmaz teljes bizonyosságot a főmondatra nézve, tehát arra, hogy valaha is legyőzzük az Ecuadort, azaz a mondat hangsúlya nem a záros határidőn van, hanem a legyőzés lehetőségén. S mivel játszunk ellenük, és még fogunk is játszani ellenük, így a lehetőség adott. Ha nem játszanánk velük, nem lenne lehetőség. Ilyen egyszerű. És ez nem kimagyarázás, belemagyarázás, vagy okoskodás, hanem a szavak és a mondat értelme!

Végezetül, úgy látom, hogy az oldalnak csapatösszetartó funkciója van, amely nem sugározhatja azt, hogy mi semmirekellők vagyunk a legerősebb osztályban, hanem igenis bátorságot, hitet, önbizalmat kell adnia (még akkor is ha ezt néha valóban túlzásokkal teszi), mert ezek nélkül az életben sem megy semmi.

Delfin!

Nem is azzal van a gond (márha ez gondnak mondható), hogy ilyen lelkes és fejlődni vágyó csapat az Esztári NP csapata. Inkább szerintem az veri ki a biztosítékot sokaknál (köztük nálam is sokszor), hogy nem reálisan értékelik, írják le a történteket a meccsekről illetve a racionalitást erősen túllépve állítanak maguk elé célokat. (ha ez "spanolja" a csapatot, akkor elnézést kérek!) 

Kint voltam tegnap az Ecu elleni meccsen. Hát, mit ne mondjak! Egy önmagából 25%-ot kiadó Góliát és egy 150%-on játszó Dávid. A csapatotokból 2 játékos nyújtott olyan teljesítményt, ami üti az 1. osztály szintjét. A kapus és a gólszerző srác. A többieket a 2. osztály középmezőnyébe tudnám elképzelni. Az Ecu játékosain egy percig nem látszott, hogy meg lennének rettenve tőletek. Annyit adtak ki, ami elegendő volt a győzelemhez. Akkor fociztak, mikor szükség volt rá.

A záros határidő pedig, amikor Ti le tudjátok győzni az Ecut, szerintem több emberöltő (legyenek akár 50 évesek is az Ecu játékosai). És az, hogy bárki ellen győzelmi esélyetek van.... talán 2-3 csapat ellen itt az 1. osztályban.

Sokkal szimpatikusabb lett volna, ha azt írjátok, hogy tisztesen helytálltatok és egy számotokra elfogadható eredményt értetek el és megpróbáljátok kiharcolni a bentmaradást az 1. osztályban (mert ez a realitás).

Sok sikert Nektek!

Sziasztok!

Úgy látom megint beindult az Ecu meccsek kapcsán lassan szokásosnak mondható kommentálási "őrület". 

Szeretném elmondani, hogy minden tiszteletem a Gólszüreté, amiért évről évre vállalja az első osztályt és hogy minden évben jobb és jobb akar lenni a legjobbak között, ami persze nem könnyű. Becsülöm őket, mert a képességükhöz mérten mindig a maximumot akarják kihozni magukból és ehhez mérten a legerősebb csapatokkal kell játszaniuk, pont azért, hogy mind jobbá és jobbá válljanak. Szeretik a kíhívásokat, bíznak magukban, sportszerűen oda állnak a nagy feladatok elé és megpróbálják legjobb tudásuk szerint megoldani azokat. Mindezért mindenki számára követendő példaként szolgálhatnak.

További sikereket kívánok a csapatnak!

Kedves red front!

Hogy érzékeltessem veled azt, hogy fordítva ülsz a lovon?

Lejátszottunk már egy pár meccset és hidd el öszintém mondom neked, hogy a trasolás - ahogy te fejezted ki magad - nem ellentek kezdődik és pláne nem 2-1 nél, vagy esetleg 2-2 nél.Jössz itt a számolgatással 40-45 éves és mivan akkor, akkor sem fogtok tudni megverni minket, sőt nem is minket kell megvernetek, hanem egy hozzátok hasonló képességű csapatot. Nyugodtan tarthatsz minket nagyképűnek, akkor is az véleményünk, hogy "fordítva ülsz a lovon"!

Mindig olvasom az oldalt de öcsém itt mindig azzal jösztök hogy a helyzetek meg a jó kapus na nehogy már az ellenfél legyen a hibás mert nem rúgjátok be a helyzeteket meg hogy jó kapusa van az esztárinak az esztári is irhatná ezt mert nekik is volt helyzetük és lehetett volna nagyon sok közte de nektek is jó kapusotk van nem vita hogy jó csapatotok van de hamar 40 évesek lesztek (pl. Zsombi, Csipa) aztán 45 a fiatalok meg csak 20 aztán 25, szerinted ki lesz esélyesebb a 45 éves vagy a 25 éves? nagyképüek vagytok ha meg felszivja magát ellenetek 1 csapat akkor meg lesajnáljátok mert van önbizalmuk! végig trassoltatok 2-1.nél, meg 2-2.nél mert k.... gyengén játszottatok és már alig volt hátra de Csipa most még kihúzott a sz..ból úgy örültetek a gólnak mint majom a farkának az meg mégse lehet hogy arra gyúrnak az esztáriak hogy mindig kikapjanak tőletek és akármennyire is nem tetszik le akarnak győzni bennetek meg minden ellenfelet ha játékban fejlődnek és az erdmény azt mutatja hogy fejlődnek akkor jogos az önbizalom

(a hozzászólás a kipontozott részek vonatkozásában moderálásra került - szerk.)

Elég morcosan kelltem fel a mai nap és nem gondoltam volna, hogy még a délelőtt folyamán jobb kedvre fogok derülni, de elolvasva ezt az írást,elemzést, feltételezést komolyan mondom, hogy teljesen magamhoz tértem!

Egyszerűen nem értem az "újságírótokat", hogy lehet ekkora önbizalma!

Csak egy lényeges dolog a meccshez, az tény, hogy nem játszottunk jól, de még így is lehetett volna nagyon sok közte, csak nem mentek be a helyzetek, köszönhetően kapusotok nagyszerű védéseinek.

Egy dolgon pedig tényleg "kijózanodtam", az pedig az, hogy záros határidőn belül legyőzitek az Ecuadort, hát ezt nem tudom, hogy milyen következtetésből vontátok le, de el kell, hogy keserítselek benneteket (téged), hogy ez nem valószinű, hogy sikerülni fog az elkövetkezendő időben. Az tisztelendő és becsülendő, hogy harcoltok meg lelkesedtek, de ez kevés egy jó csapat legyőzéséhez, még akkor is ha korosodóak.

Nem tisztem az, hogy morálisan egy bizonyos szint alá menjek, mert ha megteszem, ott leó legyőz, hiszen bizonyos szint alatt - a hozzászólását tekintve - talán ő a legjobb....

Sajnos ti nagyon botlábúak vagytok Akuszival az élen! Soha nem fogjátok legyőzni az Ecu-t!