HÍREK : KÜZDELEM AZ UTOLSÓ LEHELETIG |
KÜZDELEM AZ UTOLSÓ LEHELETIG
2012.05.19. 08:17
35 PERCIG CSERE NÉLKÜL JÁTSZVA IS BIZTOSAN NYERT AZ ENP GFC
12. forduló: 2012.05.18. 18:00, DEAC-2, 5 néző
PEDAGÓGUS BŐRREMENŐK - ENP GFC 2 - 4 (0-0)
PB: Muszbek - Bunya, Nagy - Farkas, Sólyom (Deli)- Jánosi (Godó)
ENP: Fekete - Aukszi, Jekk (Mester)- Kiss, Botos - Ráthonyi
gól: Farkas, Sólyom - Ráthonyi 3, Botos
vezette: Kántor (8)
Egy tőről fakadó két csapat mérte össze tudását a bajnokság mai fordulójában. A Bőrremenők-Tenderz FC 2009-es felbomlását követően két csapat alakult: a Pedagógus-Bőrremenők és a Gólszüret FC. A GFC csapatvezetője, mivel a fentiek miatt jól ismeri az ellenfelet, ezért néhány használható instrukcióval látta el a vendég játékosokat. A mérkőzésre kilátogatott Bedő, a korábbi ENP játékos is.
Az első félidőben nagyjából egyenlő erők küzdelmét láthattuk, ám az ENP előtt jóval több helyzet adódott, de kihasználni sem ők, sem a zöld-feketék nem tudták helyzeteiket. Félő volt, hogy az ENP csapatát most is utóléri a végzete, hiszen ha a sokkal több lehetőségéből nem ér el gólt, azt a foci örök törvénye szerint az ellenfél megbüntetheti. Sajnos a félidő 15. perce környékén Jekk egy felbecsülhetetlen értékű önfeláldozó mentés közben bokasérülést szenvedett, így nem tudta folytatni a játékot. Innentől kezdve 35 percen át csere nélkül játszottak a sárga-kékek.
A második félidő elején aztán megtört a jég és Ráthonyi góljával végre egy újabb meccsén meg tudta szerezni a vezetést az ENP GFC (0-1), ami az álmoskönyvek szerint jót ígérhet. A "jó ígéret" azonban nem vált be egyből, hiszen Farkas csapata első 2. félidei kapuralövéséből, egy szép lefordulásból egalizált (1-1), de amilyen hamar jöt az egyenlítés, olyan hamar jött rá a Botos remek szólója utáni következő ENP gól (1-2). Ráadásul Aukszi ismét saját félpályáról próbált gólt szerezi (ahogy az a DISZ ellen bejött neki), ám a kapus éppen csak visszaérve kapufára paskolta az emelést.
Az utolsó 10 percben kettőzött akaraterővel pótolta az "oxigénhiányt" az ENP és Ráthonyi révén ismét kettőre növelte előnyét (1-3), ám a PB sem akart lemaradni: Sólyom hét méterről elvégzett szabadrúgása a kapus lábáról szerencsésen csorgott a bal alsó sarokba (2-3). A vendégeket azonban ezen a délutánon semmilyen góllal sem lehetett megfogni: Ráthonyi 5 perccel a vége előtt bevitte a harmadik találatát is (2-4), ami végképp eldöntötte a meccs sorsát.
A Pedagógus mindvégig próbálkozott támadni, de ezek a támadások erőtlennek és nagyon fásultnak bizonyultak, ezért az ENP szépen levédekezte azokat, s emiatt akciógólt csak egyet tudtak szerezni, amivel nem igazán lehet meccset nyerni.
Az ENP GFC a korábbi eredménytelennek bizonyuló taktika leváltásának is köszönhetően, nagyot küzdve megérdemelt győzelmet aratott. Helyzetkihasználás: ha az első félidőben adódó több helyzetéből is kihasznált volna párat, akkor ez a különbség nagyobb is lehetett volna. Ráthonyi mesterhármast szerzett, Botos "felszántotta" a pályát, Mester mesterien irányított, míg Aukszi, Kiss és Jekk leradírozta az ellenfelél támadóit, Fekete pedig "lehúzta a rolót".
Úgy tűnik, hogy fordulóban van az a bizonyos kocka (bár most is volt egy szerencsétlen bekapott gól) és visszatérhet a csapat az egyenes kerékvágásba. Ez a nyert meccs azonban csak az eddigi eredmények kozmetikázására elég, ahhoz, hogy valódi fordulat következzen be, tobábbra is hasonlóan, megalkuvást nem tűrően kell játszani, minden egyes meccsen meg kell a győzelemért "halni" a pályán, s akkor - de csak akkor - jöhetnek a következő győzelmek.
HAJRÁ ENP GFC!
|
Köszönjük a gratulációt és azt, hogy írtál. (2 éve még azt írtad, hogy nem olvasod többet az oldalt, de úgy látszik mégis olvasod...) Nyilván, egy gyermekkori baráti kapcsolatokra épülő, 10-15 éve együtt játszó csapat - mint amilyen a Tiétek - mindig szorosabb köteléket jelent és nem csak a pályán. Ezért is viselt meg engem a Tenderz-búcsú, hiszen mi is (Veled, Attilával, T. Gergővel, Zozóval stb.) gyermekkori jóbarátok voltunk (vagyunk).
A mi csapatunkat 2009-ben éppen a Tenderz-vég okozta másodosztályú lehetőség szülte és "rögtönöznünk" kellett egy pár játékost, hogy egyáltalán el tudjunk indulni. Ettől függetlenül a bírósági csapat, majd a Jenei-Zelizi féle csapat, és az esztári srácokból álló csapat is mind-mind sikeres volt, és a mostani "pedálos" is az lehet.
Természetesen a játékosváltozások néha elkerülhetetlen okán permanens egységről a mi esetünkben nem lehet beszélni, de minden egyes csapatnak megvolt a maga belső egysége és csapatszelleme. És igen, sokkal inkább lelkesedek - hogy a Te szóhasználatoddal éljek - egy ILYEN csapatért, mint egy olyanért, ahonnan gyermekkori barátokat tesznek ki (nem csak engem) akár vélt, akár valós játékbeli erősítés vagy osztályelőrelépés miatt. Nekem ez a véleményem. Másnak biztos más, én azt is elfogadom. Ezzel együtt az a csapat örökre a szívem csücske marad.
A mi csapatunk a játékosváltozások okán mindig is elsősorban a fociról szólt (és hidd el, hogy nem kis feladat szinte minden évben másokból álló ütőképes régi-új együttest létrehozni), de örömmel látom, hogy az idők folyamán nálunk is alakultak, alakulnak ki baráti kapcsolatok. Ebből a CSAPAT-ból eddig sem és biztos, hogy ezután sem teszünk ki senkit (kivéve magatartás-problémák miatt, amire ugye volt egy példa). Szerintem a pusztán erősödési lehetőség miatti játékos nem-kitétel is egy CSAPAT fontos ismérve...
Nyilván, a megadatott hosszabb-rövidebb csapatidőszakok okán mi leginkább csak a focival kapcsolatos "ünnepeket" élhettünk meg (feljutás, bentmaradás, fair-play), bár nálunk is voltak már pl. legénybúcsúk... Az aktuális csapat azonban minden időben rendszeresen összeül és megbeszéli a dolgokat, örömöt, bánatot stb. és ez így van jól.
További sok sikert Nektek is!